Rotary félmaraton 1:54:55

        Már tavaly kiszemeltem ezt a versenyt, de nem tudtam elindulni más programok miatt. (haverok Prága - Krakkó) 2012-ben azonban nem ütközött más semmivel, így már jó korán beneveztem a 4RUN versenysorozat versenyeire. A Borvidék félmaraton tavaly nagyon tetszett, mely a sorozat második tagja és Keszthelyre is be voltam nevezve, de lebetegedtem. Idén próbálom mindet teljesíteni.

        Az időjárás pompás 20-23 fokot prognosztizált amiből reggel még csak a fele volt meg, de mire rajtoltunk már nagyon kellemes meleg lett. Kicsit idegenkedtem a rövid gatyától és a pólótól, mert idén még nem futottam nyári öltözetben, de ha meleget mondanak, akkor nincs mese! Odaértünk időre, az útitársaim Futó Lívi, Dvorcsák Laci és Ujhelyi Tamás voltak. Sikerült lebótolni, hogy a Nike busz gyomra vigyáz a cuccunkra, így nem kellett a csomagmegőrzéssel vesződni. A busz tövében átöltöztünk és miután találkoztunk pár ismerőssel, lassan jött a rajt ideje. Megelőző hetekben nem igazán foglalkoztam a versennyel. Pénteken kezdett elérni valami izgatottság, de én általában nem szoktam túlparázni a versenyeket, szóval ez nem volt annyira számottevő. Ez az év első félmaratonja volt számomra, összesítettben a harmadik. Sok célom nem volt, csak az utolsó időm körül teljesíteni. Az 1:57 - 1:59 -es idővel teljesen elégedett lettem volna. Azért se voltak ambícióim. mert Kassa után nem volt edzéstervem és csak úgy futkároztam hegyen és túrázgattam. Síkon futottam pár alkalommal, de a tempó nem volt kemény. Egyszer megdöntöttem a szigeti rekordom, az arra elég volt, hogy éreztem a sebességem azért megmaradt 2012-re. Valamint volt egy privát hídfutásom nagyon kényelmes tempóban ami 28 kili lett. Persze mivel síkon keveset futottam, nem igazán éreztem, hogy mi az a jó tempó. Tavaly őszig szinte kizárólag síkon futottam és szinte óramű pontossággal ráálltam már a kívánt tempóra. A lényeg az volt, hogy fussak egy tisztességeset. DK Gergő adott egy kis motivációt, mert mondta, hogy szeretne tőlem jobbat futni. Ezt verseny közben és ott volt a fejemben a félelem, hogy egyszer csak elrobog mellettem.

Első kör

        Beigyekeztünk a rajthelyre és rövid időn belül elrajtoltunk. Az első pár száz méter kanyargós és tülekedős volt, mert a stadionból ki kellett futni és itt még nagyon együtt voltunk. Én általában a kisebb ellenállás felé tartok, így kanyarokban is a külső íven futok, mert nekem többet ér egy kis tér, mint az a pár méter levágása. Az elején felvettem a mezőny tempóját ami kényelmesnek is tűnt, miután Endomondo elkezdte lökni az első ezrek eredményét kiderült, hogy 5:20-on belül futok, amit túl erősnek véltem. Nem akartam kifutni magam, mert a négy körből még az az első volt. Mégis a negyedik kilométerem 5 percen belüli lett. Az első gyorsan el is repült, mert nem bírtam lassabb tempót felvenni, mikor az ember sok gyors ember között fut, akkor nehezen veszi rá magát, hogy lassuljon. Persze balfaszkodtam is, mert nem kötöttem második csomót a cipőre így 2 kili után újra kellett kötnöm az egyik cipőm, persze a lemaradást visszahoztam, de az nem esett jól. Az első kör végén kaptam lelkesítést "hajrá kosaras" felkiáltással. Nem tudtam ki volt, de nagyon viccesnek véltem. Itt a végén csapódtam hozzá egy szimpatikus fiatal párhoz, akik meglátásuk szerint 1:50 valamennyit akarnak futni. Gondoltam az nekem jó és ennek megfelelően az ő tempójukra lassultam vissza.

Második kör

        A kör kezdetén át kell futni a stadionon ami nagyon lelkesítő, főleg mert ott sok szurkoló van és olyan rekortán ami egy álom! :) A második körre vissza is lassultam 5:20-5:35 közötti tempóra és végig a párocskát kísértem. Ez a kör viszonylag eseménytelenül telt el. A kör felénél szinte elsuhant mellettem Ulrik. Nagyon tolta és oda is toltam neki egy hajrát, de lehet nem nagyon vette észre, mert más síkon létezett. A kör végén frissítettem először egy fél pohár vízzel.

Harmadik kör

        Ebben a körben még mindig a párocskával tartottam a tempót, de itt már jöttek bajok. Elkezdett fájni a bal jobb térdem és ez kicsit nyugtalanított. Ebben a körben ért utol Fejes Laci is. Nagyon vicces volt, mert azt mondta már egy ideje be akar érni. Kicsit beszélgettünk, amennyire legalábbis nekem ment. Nem igazán szeretek hosszabban beszélgetni versenyen, mert elvonja a figyelmem a futásról és a tempóról. Laci mesélte, hogy előző nap is futott egy félmaratont ami ráadásul nagyon jól sikerült teljesítenie. Én a saját jó teljesítményem csak feltételeztem, mert a második és harmadik körben a GPS elszállt és nem tudtam az ezrek időeredményét. Újra megerősítettem magamban azt az elhatározásom, hogy egy maratonra még kevés vagyok. Fejben legalábbis tutira. Nagyon untam már a melegben körözést és kezdtem rosszul érezni magam. A kör végén frissítés jött ismét, már 15 kilinél tartottunk és itt már enni is akartam valamit. A kajálás viszont elmaradt, mert nem találtam semmi gyümölcsöt, végül csak ittam. Kiszúrtam, hogy ott áll a kör végénél Saci néni és rájöttem, hogy az első köröm végén valószínű ő lelkesített a "hajrá kosaras" megjegyzéssel. Az eddigre már beérkezett futós ismerősök is lelkesítettek a stadionban. Kiáltották, hogy "hajrá magas köcsög!" ez nagyon jól esett, olyan lökést adott ami nagyon kellett.

Negyedik kör

        Ebben a körben újra egyedül futottam és itt próbáltam kicsit még rátenni egy lapáttal, bár eddig is jó időket futottam, de nagyon meleg volt. Úgy éreztem az utolsó pár kili lesz a halálom és kidőlök azonnal. Az utolsó körben újra volt GPS jel és mikor benyögte, hogy 5:17, akkor lepődtem meg igazán. Azt gondoltam, hogy csak a tempó megtartása okoz rosszullétet, holott gyorsítottam és attól kezdtem megborulni. Az utolsó körön még megvolt a térdfájásom és kiegészült egy kis görccsel a felkaromban is. Soha! Soha nem görcsölt be a karom futás közben és ez most nagyon szarul esett. Persze megoldottam a problémát, de mégis... A végén még pacsiztam Saci nénivel és próbáltam értelmes fejet vágva átfutni a célvonalon.

        Az időm tök jó lett és nagyon örültem, hogy sikerült javítanom 3 percet az utolsó október elején Kassán futott 1:57:56-os félmaratonomon. Azt azért remélem, hogy nem lesz sok futóversenyem melegben, mert nehezen viseltem. Ekkor eldöntöttem, hogy egy hétre rá Pozsonyban nem fogok csak városnézőst futni, mert nagyon kinyúltam a verseny végére. Főleg az első kör vert oda és éreztem, hogy egy dolog 5 kilit futni 5 percesekkel, de azután még 16 kilin kitartani megterhelő. Azt meg nem hiszem, hogy sikerülne ezen az időn javítani egy héttel később. A végjátékban nem lassultam ami már pozitív, de van hová fejlődni.

Köszönöm a lelkesítést mindenkinek! Kicsit késett a leírás, de sok a teendőm, sorry. Képeket köszönöm Regősné Kiss Editnek!