2011. november 6., vasárnap

NaHáT20 + Éger-Völgy40

       Na jó leírom ezt a két túrát is, mert mindkettőnek megvan a maga különlegessége és tanulsága  a jövőre nézve.

        A NaHáT 20 -ra Péter barátom hívta fel a figyelmem, és bár olvastam róla a teljesitmenyturazoktarsasaga.hu oldalon, de úgy éreztem nem fárasztanám magam egy 20-as túrával a 45-öst megelőzően. Végül Péter unszolására belevágtam, hiszen a Börzsönyben még úgyse jártam, és ez egy lehetőség eme hiányosságom pótlására.

NaHáT 20



Nagymaros - Zebegény

        Már a rajtot megelőző gyülekezés is érdekesre sikeredett, mert rengeteg ismerőssel összetalálkoztam. Volt akikkel Piliscsabán találkoztam korábban, és volt akivel SZESZ-en találkoztam utoljára néhány nappal korábban. A nevezés után elindultunk, és a stratégia szerint kocogósra vesszük a témát, ha emelkedő jött akkor séta. A túra eleje azonnal emelkedővel indult így javarészt sétáltunk, míg elértünk az első ellenőrzőpontra. Az emelkedőn elkélt a határozott fellépés, mert a keskeny ösvényen csak libasorban tudtak haladni a túrázók. Olykor a bozótosban előztünk, de általában többé-kevésbé udvariasan elengedtek minket a túratársak.
       Leelőztük a Skorpiókat is, akiket vezetőjük határozott hangon utasította az szabad út biztosítására. Ezúton is köszi Skorpiók! A nyomulásunk hasznosnak bizonyult, mert a tömeget megelőzve érkeztünk az első pontra a Szent Mihály-hegy nyergénél. Ezután kisebb emelkedő és elértük a Julianus kilátót. Áldottam az eszem, miért elhoztam magammal a komolyabbik fényképezőgépem és tudtam pár csodálatos képet lőni a Duna-kanyar ezen szakaszáról. Korábban sokszor bánkódtam, amiért nincs ott velem egy-egy teljesítménytúrán, mert csodálatos panorámákat tudtam volna megörökíteni. Ez számomra örök harc, hogy megér-e annyi plusz súlyt és figyelmet a drága fényképezőgép cipelése. Most egyértelműen megérte. A hátizsákban alul volt a szélnadrágom, azután jött a fényképezőgép és végül a szélálló felső, így ideálisan bevédtem a gépet az esetleges ütődésektől.
        Az út innen enyhe ereszkedéssel folytatódott, ahol nagyon jól lehetett futni, bár én még mindig óvatos vagyok az első Piros túrám okán, ahol nagyon lesérültem, és ez egy év távlatából is óvatosságra késztet. Peti kicsit gyorsabban haladt lefelé, de itt is beigazolódott a tapasztalatom, hogy aki lefelé gyors az felfelé lassabb, ill. fordítva. :) A következő pont a zebegényi Trianon emlékű volt, itt Peti benyomta a zselét, amit magával hozott. A rajtnál tapasztalt hűvös itt már kezdett enyhülni, csodálatosan gőzölögtünk a napon, de sokat nem időztünk, mert az ácsorgásban elkezdtünk kihűlni. A vastag futónadrágot vettem fel reggel és annak ellenére, hogy 6-12 fok volt nem igazán fáztam benne, de felül azért nem volt ekkora komfortérzetem. Másnapi Éger-völgyi túrára a vékonyabbik nadrágot csomagoltam be.



Zebegény - Nagymaros

        Zebegényen áthaladva egy kékútnál vizet vételeztünk és újra behaladtunk az erdős részre. Itt is helyeként kocogtunk. Volt kisebb bizonytalankodás, ahol végül átvágunk egy csalitoson, de ezt leszámítva minden gond nélkül elértünk Törökmezőre a halastóhoz. A tóban csodálatosan tükröződött a hegyoldal, azonnal felelevenítette bennem gyermekkori emlékeim a nappali falán lévő hatalmas poszterről, ami szintén egy hegyvidéki tájat ábrázolt. (A 80-as években nagy kultusza volt a ma már eléggé giccsesnek ható képeknek.) Itt tömhettünk magunkba kenyeret, és kaptunk teát is. Petire rátört egy nosztalgiahullám, és holmi gyermekkori táborozásokról mesélt, részben az ő helyismerete miatt annyira nem volt nehéz a tájékozódás. Az itiner kicsit nehezen értelmezhetőnek tűnt, de gondolom ez csak megszokás kérdése. A szakasz végére maradt még egy meredekebb emelkedő, de ezt leszámítva semmi vészes nem volt. A célban ismét zabálhattunk kenyeret és ihattunk szörpöt, majd ezek után hazaindultunk.



        Nagyon tetszett a Börzsöny és bár keveset láttam belőle, az a kevés meggyőzött arról, hogy ide vissza kell jönnöm. Sőt vissza is jövök november 5-én, mert az egyik fotóm annyira megtetszett egy barátomnak, hogy élőben is szeretné megnézni. Sőt ezen felbuzdulva még egy blogot is indított Hordozó...(tt) címmel. :) Továbbá idén még a Vulkán túrára szintén visszanézek a környékre.

Endomondo-s útvonal


Éger-völgy 40



Éger-völgy -  Petőczpuszta

        A Mecsekben se túráztam még soha, anno haverokkal jártunk a környéken, de csak idejöttünk, beittunk és hazamentünk. Pécsre sikerült végül fuvart szereznem és a rajtnál foglaltam szállást Teca Mamánál. Már odaérkezéskor elkezdett szemerkélni az eső, és ez míg el nem aludta a Columbon így is maradt. :) Másnap reggel fél hatkor ébredtem és kicsi készülődés után fél hétkor rajtoltam. Itt láttam élőben először Ebolát (gondolom máskor is láttam csak nem tudtam ki ő). Szemerkélő esőben léptem ki a panzióból és azonnal tanácstalanul ácsorogtam, mert lövése nem volt, hogy merre az arra. Sötét is volt ezért hozzácsapódtam 3 túrázóhoz, mint kóbor kutya és követtem őket néhány méterről. Már itt szembe jött egy túrázó, ami ekkor még nem volt igazán érdekes, böngészgettem az itinert séta közben. Mikor "szagot fogtam" azonnal kilőttem és kocogósra vettem a tempót. Az örömöm nem sokáig tartott, mert azonnal eltévedtem az első kilinél. A leírás kicsit érdekes, mert egy útvilla után nem említ egy éles fordulót ezért ott elkavartam. Mikor éreztem, hogy nincs zöld jelzés visszafordultam. Találtam egy zöld jelzést és azonnal megindultam futós tempóban. Ekkor újra találkoztam az emberrel, aki az elején szembe jött és felfedeztem, hogy visszafelé haladok. :( Gyors forduló és most harmadjára megjártam ugyanazt az ösvényt 20 percen belül. Most felfedeztem egy jelet és teljes biztonsággal megindultam újra.
       Az eső szemerkélt, de az erdő ezen sokat enyhített és néhány száz méter után nekivetkőztem, mert a széldzseki soknak bizonyult. A jelzések ezek után egyértelműek voltak, ahol nem volt jel ott szalagozással találkoztam és tudtam, hogy csak a zöldet kell követnem a pirosig. A piros viszont nagyon soká jött... Kezdtem elbizonytalanodni és egy-egy kereszteződésnél hosszasan tanulmányoztam a térképet és a leírást, de más jelzéssel nem találkoztam. Ha elvétem is a kereszteződést, viszonylag egyszerűen eljuthatok az első EP-ig. Az sokat dobott volna a magabiztosságomon, ha látok más túrázót, de teljes magányban kellett haladnom.
        A kereszteződést megtaláltam és ez megnyugtatott, innentől rákapcsoltam, mert tudtam, hogy sokáig a piroson kell haladni. A táj csodás volt, a hegyoldalban vezetett az ösvény először fenyőerdőben haladtam, ami később átváltott tölgyre. Az EP is hegyoldalban volt melynél csodálatos panoráma kínálkozott a semmire. A köd takarásában egy település lehetett, ugyanis a harang hangját felfedeztem, de látni semmit se láttam. A szakasz kifejezetten kellemes futóútvonal. Keskeny, kanyargós és játékos. :) Volt olyan szakasz ahol a sűrű növényzettől nem láttam az utat, vagy a hegyoldalt kimosta az eső, de összességébe rendkívül jól jelzett szakasz volt.
Később kijutottam az erdőből és elértem egy újabb ellenőrzőpontot ahol szörpöt kínáltak kis asztalról.



Petőczpuszta - Orfűi műút

        A pontról láttam pár túrázót így a nyomukba eredtem. Az eddig sikeresen szárazon tartott aszfaltos futócipőm itt a magas fűben megadta magát és menthetetlenül átázott. :( Mint pár percre rá kiderült hiába, ugyanis nem a helyes úton haladtunk. A rövid elkavarás után beértünk újra az erdőbe és egy széles úton végig lefelé haladtunk. A szakaszon elég jó tempót kaptam el, szinte vitt a lábam és bár olykor elbizonytalanodtam az átázott talajon. Volt olyan szakaszom ahol 5:16-os ezret futottam! Az erdőből kijutva egy kezdetben kavicsos, később aszfaltossá váló műútra jutottam, itt beértem két terepfutó lányt és le is hagytam őket. Pár kili múlva beértem a sofőröm is, aki hat után nem sokkal indult és szerinte eléggé az elején haladhatott, bár ő eltévesztette a leágazást a zöld jelzésről a piros felé és megmászott egy csúcsot. Úgy gondoltam feladom a futást és kicsit sétálok vele. Nos, ez hatalmas hiba volt. Egyfelől elég hamar elkezdtem fázni, ami nagyon kellemetlenül érintett, másik oldalról rájöttem, hogy az ő sétálós tempója nekem gyors. Van az a tempó ami, már kényelmesen nem tudok sétálni, akkor inkább kicsivel gyorsabban futok. A kocsmáig mindenesetre vele tartottam, még ha enne az is lett a következménye, hogy a két terepfutó csaj visszaelőzött. A kocsmába kellemesen lehetett vágni a füstöt és pecsételés után azonnal betoltam egy szelet tepertőkrémes kenyeret és egy pohár szörpöt.
        A haverom nem vártam meg, inkább kocogva elindultam. Láttam a szintvonalas térképen, hogy 9 kilin át emelkedő lesz, de elég enyhe, ami azért futható. Sokáig aszfalton, később kavicsos úton kellett haladni. Érintettem egy üzemi területet ahol pár kutya komoly riadalmat keltett bennem, de szerencsére a harapósabb fele meg volt kötve a másik része, meg nem akart megenni. A tepertőkrémes kenyér egy kézifékessel keresztbe állt a gyomromba és úgy viselkedett, mint egy rakás tégla. Futni képtelen voltam, pedig éreztem, hogy ha most ne futok, akkor egy ideig nem is lesz esélyem. Szégyen nem szégyen sétáltam és nagyon igényét éreztem magamban a könnyítésen. A szakaszon újabb futók értek be és ez nem igazán motivált. Elhatároztam, hogy kétbetűs kitérőt kell tennem, amit egy farakás takarásában lévő csalánosban meg is ejtettem. :) Kellemes érzésnek nem nevezném, ha a csalán csiklandozza az ember hátsóját, garantáltan nem jutott eszembe, hogy elővegye a Népszabadságot olvasásra, inkább sietősre vettem. :D
        Óriási tehertől megkönnyebbülve újra ment a futás, de sokáig nem élvezhettem, mert éles emelkedő és küzdés a sárral c. előadás vette kezdetét. A csúcs közelébe EP és ezután ereszkedés az Orfűi műúthoz. Itt már segített a tájékozódásban, hogy a jeleken túl kivehető volt a futók nyoma is, és ha kicsit elbizonytalanodtam, akkor csak a nyomokat kerestem. Az orfűi pontnál rendkívül kedvesek voltak! A füzetemet elvették kihámozták pecsételték és visszapakolták. Kaptam csokit és útbaigazítást! (olykor baromi idegesítő, hogy a pontőrnek fingja nincs merre halad tovább a túra) Itt még tanácsolták, hogy nyújtsak kicsit és tájékoztattak, hogy 6-an vannak előttem. (6-ból 5 akkor előzött meg, mikor agonizáltam a kocsma után)



Orfűi műút - Éger - völgy

        Emelkedő jött újra és ezt nagyon nehezen fogadtam, keservesen haladtam. Az enyhébb szakaszokon bele-bele futottam, de kb. csak adta a szarnak egy pofont. A korábbi túratársam be is ért, és ezután együtt haladtunk. Emelkedőn ő volt gyorsabb, lejtőn meg én voltam vakmerőbb. Esemény akkor történt, mikor nem találtuk a P-K elágazásánál lévő pontot. Tudtuk, hogy kéken kell haladni, de mégis elbizonytalanodtunk és felhívtuk Ebolát. Kiderült, hogy a pont elköltözött 3-400 méterrel odébb, amiért csókoltatom ezúton is őket! Ennek okán kavartunk ugyanis el később egy bő fél órát. Itiner szerint ugyanis a pont után 500 méterrel kellett letérnünk, de mivel a pontot áthelyezték ezért az lecsökkent 1-200 méterre amit mi nem vettünk figyelembe. Az elkavarás mindig borzasztó, de most különösen!
        Gyanú árnyéka akkor vetült az eltévedésünkre, mikor elfogytak a lábnyomok és a jelzések is. Túratársam teljesen határozott volt, én szerintem nem. :) A végén eljutottunk arra a szintre, hogy visszamentünk a pontig és akkor vettük észre a leágazást! Na, elkezdtük megmászni a Vörös-hegyre ahol a túratársam Gábor idegből haladva leszakított és innen már csak a célban találkoztunk újra. A túra e részén már a hideggel folyamatosan küszködtem, de futni nem igazán volt energiám.
        A csúcs közelében részem volt napsütésben is, de csak múló pillanatig élt. Az útvonal innen csak lefelé haladt a völgyig, de ez kicsit se motivált, mert kimerült voltam. Feladtam és inkább tempós sétára próbáltam ösztökélni magam. Az utolsó EP-n kaptunk cukorkát (azóta se kóstoltam) és összeálltam egy sráccal, akivel kellemesen elbeszélgettünk. A célban üdvözöltem Ebolát és bemutatkoztam neki, hogy én vagyok a B. Jani a facebook-ról. :) Átvettem a jutalmam és személyesen Ebola vezérigazgató úr személyesen adott nekem csodálatosan finom virslit! A virsli álom finom volt! Olvasta korábbi beszámoló ahol lehúzták a virslit, szerintem itt kompenzálni akartak, ami tökéletesen összejött! A virsliből repetáztam is amire bátran buzdítottak mindenkit. Az eltévedés egyébként úgy a mezőny túlnyomó részére jellemző volt. Virslizés közben mindenki megosztotta a saját történetét. :)
        Átöltözést gyorsan megoldottuk, és visszaindultunk Budapestre. Megvan a haszna annak, ha az ember fia a túra rajthelyén alszik. :) A visszaút kicsi kalandosra sikeredett, mert a 6-os főutat lezárták és Paksnál letereltek minket, de kertek alatt átevickéltük a lezáráson és pik-pakk hazaértünk.

        A túra középső szakasza a sok aszfaltos résszel kicsit kiábrándító, de az első és utolsó harmada rendkívül szép és nem bántam meg, hogy elindultam rajta. Tanulságként elkönyveltem, hogy nem szabad bármit megennem és nem ajánlatos jófejségből betársulni más ritmusú túrázó mellé.

A megtett útvonal endomondóban

Ezen hétvégén vonult nyugdíjba régi aszfaltos, majdan terepen használt cipőm. Mindkét terepen már új cipők vették át szerepét.