2013. április 12., péntek

Pozsony félmaraton 1:51:55 (2012)

Szeretném kifejezni hálám Emesének és Dávidnak, amiért szombaton a Decathlonban meggyőztek, hogy 3 pár RUN50-es zokni helyett vegyek 1 pár RUN800-as zoknit. Nem tudom miből van benne 750-el több, de olyan meglepő futást produkáltam, amit egy ideig nem fogok elfelejteni!

A pozsonyi félmaraton ötlete már a tavalyi szintén pozsonyi éjszakai futás alkalmával felmerült,  már ott reklámozták a versenyt. Sőt az River Park Night Run résztvevői kedvezménnyel nevezhettek. Nem vesztegettem az időt, még december utolsó napjaiban beneveztem. Azt reméltem, hogy azért akad még pár őrült akivel bandázva kimegyünk majd futni, de végül egyedül mentem a versenyre. A hangulatom nem volt a legjobb még szombaton is panaszkodtam, hogy annyira nincs kedvem kimenni Pozsonyba, de vasárnap reggelre teljesen megváltozott a véleményem. Sőt még a végén megvallom őszintén tetszett is, hogy teljesen ismeretlenek között futhatok. Idegenben!

A versenyközpont a város központjától nem messze egy pláza mellett terült el a Duna parton. Kellemes 3 fokos, szeles időjárás fogadott, de ez nem szegte kedvem. Bár kicsit enyhébb időnek jobban örültem volna, de az előző heti Debreceni 20 fokot nem kívántam. Felfedező körút után  átvettem a rajtcsomagot és a technikai pólót ami néhány eurós pluszt jelentett nevezéskor, de szerintem megérte. A kettőt külön helyen adták, de nem kellett sehol se várakoznom. Külön jó pont, hogy ott választhattam ki a póló méretét. (hmm fel se próbáltam azóta...) Háromnegyed tízkor odahaladtam a rajthoz, de alig láttam ott versenyzőt, kicsi kutakodás után megtaláltam a mezőny. Mivel elég hideg volt az futók túlnyomó többsége a plázában melegedett várva a rajtot és csak az utolsó 5 percben álltunk fel a rajtvonalhoz. A tömeg annyira nem volt vészes, nem volt közelharc a rajtnál, kényelmes távolságban helyezkedtem el a 4 órás maratoni iramfutó mögött.

Rajttól az Új hídig

A rajtot követően kisebb sétálások és megtorpanások után megindultunk. A rajtvonalat 2 perc után léptem át és elkezdtem haladni a tömeg ritmusában. Láttam a 4 órás iramfutót és beérhető távolságban volt így szép lassan leelőztem, kényelmes kétszer kétsávos középen villamospályával ellátott úton szaladtunk. A térkép tanulmányozása során tudtam, hogy már a szakasz elején átkelünk az Új hídon. A hídra felfutáskor volt kisebb tömörülés, és sajnos a tömegben ragadtam, pedig itt kicsit tudtam volna jobban is haladni. A hídon kiszemeltem a 3:45-ös iramfutó párost és kiszámoltam, hogy amennyiben velük tartom az iramot, akkor 1:52-53 magasságában sikerülhet beérnem. Bár nem tudtam, hogy milyen stratégiával futnak, reméltem, hogy azonos tempóban teljesítik a maratoni távot.

Új hídtól az első frissítésig

A hídon futva végig kellemes érzés töltött el. Nagyon lenyűgöző volt az óriási színes forgatag részének lenni, rendkívül jól éreztem magam. Persze a szelet éreztem, de itt csak jótékonyan hátulról fújt, olykor lökdösve, ezzel motiválva a gyorsabb tempóra. Ekkor azért kicsit elfogott az aggodalom, mert olyan nincs, hogy csak hátszélben kell futni, sőt az a legritkább eset, így éreztem, hogy lesz ennek még böjtje. Az útvonal széles elkerülőúton haladt ami nem volt túl látványos. Jobbra a pusztaság, balra lakótelep. Lehet ezt is szeretni, mert sok dolog nem tudja elvonni a figyelmed, csak figyelsz a tempóra... ja a tempó, na azt nem tudtam figyelni, ugyanis az Endomondo nem volt túl beszédes hangulatában. Valószínű valamit elcsesztem benne, mert egy árva szót nem szólt egész verseny alatt. A hiánya mondjuk másodlagos volt, mert az iramfutóim zöld lufijait mindvégig láttam és ez elegendő. Sőt az első frissítésnél valahol 4-5 kilinél sikerült is lehagynom az iramfutókat, mert megálltak inni. Én egészen 10 kiliig nem akartam frissíteni, ott viszont inni és enni is. A hiba ott csúszott be, mikor elnéztem a frissítőállomásokat.



Első frissítéstől az Apolló hídig

Az első frissítést benéztem és tíz kili helyett nyolcnál ejtettem meg. Vagyis próbáltam megejteni, ugyanis ez valami kisebb pont lehetett. Nem volt kaja és nem volt kitöltve ital, már leálltam mikor láttam ezt és 15-20 másodpercet várakoztam mire kaptam egy fél pohár vizet. Ez kicsit felbosszantott, de nem sokat bosszankodtam, inkább felzárkóztam az iramfutóimhoz. A mezőny ekkorra állandósult és csomó "ismerős" arc között futottam. Valahogy szeretek másokhoz igazodni verseny közben és ekkor óhatatlanul is megjegyzem a velem egy iramban futókat. Mindig van pár kiszemelt alak akivel próbálom tartani a ritmust. Persze az iramfutókat is figyeltem, megelőzni nem akartam őket, csak tisztes 20-30 méterről követtni. A 10 kilis frissítő is meglett és ott már nem ittam csak ettem egy kis banánt futólag. A széles útszakasz átváltott egy árvízvédelmi töltésre, melynek aszfaltozott volt a burkolata. Itt már kevesebb volt a helyünk, de a mezőny is jobban elnyúlt így nem volt zavaró a keskenyebb pálya. Olykor kicsit kellett fűben előzni, de egy kezdő terepfutónak ez nem lehet akadály. :) Ekkor már 12 kili felé jártunk és kicsit kezdtem érezni, hogy azért mégis futok és egyszer el fog fogyni az energiám. A következő frissítés 15 kilinél jött és ott is ittam, de csak nagyon keveset, mert hideg volt a víz. Ettem banánt ennél a pontnál is, anno első félmaratonom is banános frissítéssel oldottam meg és nem okozott csalódást. Ekkorra már többször elkezdett több-kevesebb hó szállingózni amit őszinte meglepetéssel fogadtunk. Szerencsére annyira nem esett, hogy gondot okozzon... ekkor még.

Az utolsó szakasz

Egy széles felhajtón kanyarodtunk fel az Apolló hídra és ott eleinte még egész könnyen haladtam, bár a szelet éreznem kellett volna, de a hídpálya íve kicsit tompított erején. Iramfutók kicsit eltávolodtak tőlem, de még mindig látótávolságban maradtak, kicsit éreztem, hogy azért mégis lassulok. A híd közepén azonban teljes erejével csapott le a szél és mintha falba egy gumiszalag feszült volna a derekamon, éreztem rá kell kapcsolni vagy kíméletlenül belassulok. Bedőltünk mindannyian és próbáltuk legyőzni az elemi erővel lecsapó szelet, annyira már nem volt 17 kili környékén élvezetes, de valahogy be kell érni, nincs mese! A versenyközpont irányába fordultunk és valamiért azt reméltem, hogy egy kanyar és áthaladok a célvonalon, kicsit rá is kapcsoltam (időben nem sokat látni belőle), hogy kiadjam a maradékot magamból. Ekkor jött a meglepetés, mert bár a célvonalon újra átfutottunk, de még kellett pár kilit gyűjteni, mert csak 18 kili környékén jártunk!

+1 "ajándék" hurok

 A mezőny szépen haladt tovább és én a mezőnnyel, kicsit benéztem a történetet és még pár kilit teljesítenem kell. Sajnos ekkor már nem volt sok motivációm, iramfurókat elvesztettem az óváros szűk utcáin kanyarogva és a kikövezett vizes burkolat se igazán volt ínyemre. Küzdések árán azonban beértem és elsőre azt gondoltam, hogy "na megcsináltam, nem fényes, de mégis élvezetes volt összességében". Végül azonban mikor lenyomtam az órát láttam, hogy 1:52... valamennyit mutat ami kicsit jobb kedvre derített! Reméltem, hogy a nettó chipes időm akár 1:51 is lehet és ez így is történt!

Nagyon elégedett lettem a teljesítményemmel miközben sorba álltam a befutócsomagért ami már megszokott módon nem volt kiporciózva. Nyomták a kezembe az almákat és az édességeket. Ezután visszamentem az autómhoz, hogy a cuccaimat felszedve átöltözhessek. Nagyon elégedetten utaztam haza Pozsonyból és bármikor szívesen visszajönnék egy ilyen jó tavaszi félmaratonra!

(A bejegyzés kb. egy évig íródott,  érdekes volt átolvasni újra az elejét is kiegészíteni a végével amit már egy év távlatában már kicsit máshogy látok, de a jó érzés ugyanúgy megmaradt. Az elmúlt év síkfutásban azóta se hozott pluszt számomra.)