2011. szeptember 20., kedd

Éjszakai futás Pozsonyban

        Újabb történelmi pillanatot élhettem meg futótevékenységem alakulásában, ugyanis sikeresen abszolváltam első határon túli  versenyem! A következő sorokban megpróbálom leírni milyen tapasztalatokkal gazdagodtam, és párhuzamot kívánok vonni hazai rendezésű hasonló versennyel.


        A versenyt Laci szúrta ki, amiért nem győzök elég hálás lenni, mert általa egy rendkívül kellemes verseny részese lehettem. Az elhatározás augusztus végén született, és azonnal neveztünk és fizettünk is, mert a létszámot 2800 főben korlátozták, és ekkor már csak pár száz férőhely volt. A versenyre sikerült még bebolondítani Timit és Évit, így egy kellemes négyfős különítmény állt össze. A vezetés részét nagyon szívesen felvállaltam, és kitaláltuk, hogy bár nem lesz ottalvós a buli, de korábban kimehetnénk és egy kis városnézéssel egybeköthetnénk a versenyt. A szervezés nem igényelt nagy előkészületeket, hiszen 200 km-re és 2 órányira van csak Pozsony. Timi külön kedveskedett almás pitével, ami rendkívül jól esett a futás után. Évi pedig saját sütésű kenyér főszereplésével szendvicseket készített, ami a városnézés alatt volt kellemes elemózsia. Mi fiúk is kitettünk magunkért, hiszen én hoztam az autót és nyomtattam mindenféle okosságot Laci pedig nyelvtudásával járult hozzá csapatunk sikeréhez. :)


        Annak ellenére, hogy helyismeretünk csekély volt sikerült a versenyközpont tövében letenni az autót egy mélygarázsban, és innen indultunk felfedező körútra. A helyszín maga egy Dunára néző hatalmas iroda és szállodakomplexum. A versenyközpontot gyorsan megtaláltuk, és átvettük a rajtcsomagot meg a csipik-et (chipeket). Számomra meglepő volt, hogy semmiféle letéti díjat nem kellett fizetni. Ez BSI rendezvényen elkerülhetetlen, és szerintem kicsit bosszantó apróság. Emlékszem egyszer a nevezési irodában próbáltam felváltani egy 2000 forintost 2db 1000 forintosra. Mert annak ellenére, hogy két chipet vettem fel ami összesen 2000 forint ők csak 2db 1000 forintost fogadtak el. :( Azt nem értem a BSI miért ragaszkodik ehhez, más pl. haza MTB versenyeken se kérnek letéti díjat. A csomagfelvétel után benéztünk egy helyi Spuriba és elmentünk turistáskodni. Persze voltam akkora balfék, hogy még azt a fényképezőgépet is a kocsiba zártam, ami az Évié volt így sikerült nem készítenem néhány száz fotót. Melyek ott porosodnának egy könyvtárban a gépemen.
 

        A városnézés során érintettük a pálya több szakaszát is így alaposan áttanulmányoztuk a helyszínt. Egy helyen Évi még végzett helyreállításokat is a kockakő burkolaton! A városnézést próbáltuk korlátozni, mert nem volt célunk egy teljesítménytúrát is letolni a futást megelőzően. Laci, mint a csapat nyelvésze olvasta a különböző szövegeket, amire rámutattunk és mivel e képessége jónak bizonyult rá bíztuk az étterem kiválasztását is. A kiválasztás alapjául a Kofola vagy a sör árát használta. Kései ebédnek Évi kivételével, aki csirkemellet kért paradicsom salival mindenki sztrapacskát rendelt.

        Ebéd után visszalátogattunk a verseny helyszínére, ahol már délelőtt tíztől különböző programok voltak. Gyerek versenyek, énekesek és egyéb fellépők. A Duna partján sütkérezve még megvártuk a naplementét, és elmentünk átöltözni. Mire felértünk már jócskán megtelt a környék futókkal, fél óra volt a rajtig. Gyorsan meglátogattuk a Toi Toi vécéket ahol számomra meglepő módon a versenyzők 2, azaz kettő sorba rendeződtek, és türelmesen nem egymást taposva kivárták sorukat a ca. 30 vécé előtt! Emlékszem Nike félmaratonon azért nem ejtettem útba a toalettet, mert akkora átláthatatlan tömeg volt a környezetükben, amiben nem volt kedvem küzdeni. Bemelegítés után kivonultunk a rajt helyszínére ahol kicsi tömeg már gyülekezett. Laci benyomult az elejébe mi hátul a tömegtől 100 méterre várakoztunk. Mondtam a csajoknak, hogy nem akarok megszakadni ezért velük futok. Azután jött a meglepetés mikor dobok hangja csapta meg a fülünk, és az egyik sarok mögül még előkerült több mint kétezer futó. Így rögvest a mezőny közepébe csöppentünk és megbékéltünk a gondolattal. Pár perc feszültségkeltés után már rajtolhattunk is.


        A rajt után azonnal vettünk egy balost, és bevezettek minket a zöld méteres Nike felirattal megvilágított alagútba ahol megtettük első kilinket. Az alagútban hullámokban haladt végig a tömeg hangja ami, nagyon hátborzongató volt kb. úgy, mint itthon az EDF futáson. Annyi különbség volt talán, hogy a verseny alatt nem előzgettek motoros fényképészek orrunk alá nyomva a bűzt, viszont volt DJ aki nyomta a ritmust. Nem volt túl sok meghalni vágyó futó, aki ráeszmélt, hogy 1000 méter lefutása is sokk nekik. Volt viszont sok igazi sportember, bár az elején ment a helyezkedés és az előzés mégse kellett gyalogolnom a rajt után! A lányok tempója viszont nekem lassúnak bizonyult, ezért kicsit rákapcsoltam, de csak annyira ami nekem kényelmes. Nem előzgettem túlságosan sokat, inkább nézegettem a várost és élveztem a futást. A hídig nem volt különösebb tömegnyomor se. Persze aki sietett annak akadtak problémái főleg a hidakon, mert ott a járdán kellett futnunk. Néhány helyen voltak akadályok, amit nem sikerült eltávolítaniuk a szervezőknek, ott folyamatosan Pozor-ozó segítők figyelmeztették a futókat.


        A Dunán átérve elég idegesítő volt, hogy egy szakaszon vak sötétben kellett futnunk, ahol volt világítás ott pedig elvakított minket a túlzott világítás. Ekkor vettem hasznát a sapkának, amit kaptunk és viseltem is futás közben. A 8,8km-es táv felénél volt frissítőállomás, ahol mindenki profi élsportoló módjára öntötte magába a vizet, majd véletlenszerű irányba dobálta a poharakat! Szurkolókból nem volt hiány, ami főleg annak is betudható, hogy átvezették a mezőnyt a helyi Váci utcán, és ott a teraszon ücsörgők tapsoltak és szurkoltak mint BÉF-en. Lepacsiztam jó néhány szurkolóval, és ahol tudtam viszonoztam a tapsukat, mert úgy érzem minden bátorítást meg kell hálálni. A verseny végére elkezdtem kicsit határozottabb tempót felvenni, és találtam egy versenytársat, akivel egymást előzgettük folyamatosan. Nagyon izgalmassá tette így számomra az utolsó 2000 métert, és nem is igazán emlékszem a befutóra, csak azt tudom, hogy nagy volt a tömeg a kordon mögött és végül én értem be előbb! :) Ahogy bezuhantam elkezdtem hömpölyögni a szokásos tömeggel, de ekkor csilingelés csapta meg a fülem. Azonnal kiszúrtam, hogy itt már folyik a teljesítőknek járó érem kiosztása. Valahogy ezt is sokkal lazábban oldották meg a szlovák szervezők. Itt ugyanis beálltak a tömegbe a kislányok, és elkezdték mindenkinek osztogatni a jól megérdemelt jutalmat. Szerintem ha kétszer állok sorba az se tűnt volna fel nekik. Itt megvártam Évit és Timit, majd kihaladtunk és felnyaláboltunk magunknak pár ásványvizet, amit szintén csak úgy elvehettünk mindenféle kontroll nélkül. Sőt még sört is osztogattak szintén annyit hozhattál el amennyit csak akartál. Nem tudom ez felénk miért nem működik, lehet a magyar mentalitás miatt??? A csipiket is csak úgy le kellett adni, itt még osztogattak dobozokból érmeket azoknak, akik esetleg nem jutottak volna hozzá a befutáskor.

        Megkerestük Lacit, aki az előre megbeszélt helyen várt minket, és elmesélte, hogy valami Mikulás előzte meg a befutónál. Azt majdnem el is felejtettem írni, hogy Laci igazi meglepetésként pizsomában futotta végig (pizsama?) a versenyt. Ahogy elnéztem a futók nem kis örömére egy kis színt vitt a versenybe. :) Világoskék színt... :D  Sörözés közben elmeséltük egymásnak élményeinket. Mindenki nagyon élvezte a futást, és ez szerintem egy tökéletes pozsonyi nap lezárása volt. Azaz lett volna, hiszen a lezárás az volt amikor egy Lukoil kútnál felzabáltuk az almás pitét.

Mikulas Dzurinda megelőzi a mi Lacinkat

        Visszaúton kicsit már fáradtam és az volt mélypontom amikor, Laci és Évi mélységekbe menő eszmecserét folytattak a Magyarországi zsidó nyelvoktatás jelenkori helyzetéről. Ez volt az a rész, amit Timi szerencséjére átaludt. :D Budapestre éjfélre értünk vissza és a délelőtti sorrend fordítottjának megfelelően megszabadultam kedves sporttársaimtól. Hazaérvén várt egy fürdő és az ágy, betoltam a rajtcsomagban kapott altató hatású italt.

Továbbá ajánlom mindenki figyelmébe Évi és Timi szintén a témában írt blogbejegyzéseit!

A bejegyzésben található képeket és még sok másikat is a behame.sk oldalán nézhetitek meg.

Update:
Elérhető online eredménylista és készíthető saját oklevél! :P






6 megjegyzés:

  1. Nagyon jó beszámoló :D

    Az egyébként nekem is feltűnt, hogy valahogy sokkal sportosabb résztvevők voltak, jó is volt körülnézni!

    Amúgy tényleg mindenki hozzátett ahhoz, hogy jól sikerüljön ez a nap. Köszi, hogy biztonságban vittél-hoztál bennünket, és hogy türelmesen megmutattad az útvonalat a térképen :) Lacinak meg köszönöm a tolmácsolást!

    VálaszTörlés
  2. Ez jó részletes beszámoló lett, de kifelejtetted, hogy Laci pokrócot hozott, amit ugyan nem láttunk, de ott volt! :)
    És bocsi, h zsibbasztottunk hazafelé... de nem is mentünk bele a mélységeibe, tudtuk volna még sztem fokozni (egy nyelvtanár és egy nyelvész)... :))

    VálaszTörlés
  3. A pokróc megtekinthető azokon a képeken, amelyek az M7-esen készültek.

    VálaszTörlés
  4. Neeem....

    Laci másnap volt tókerülős versenyen és ott belekavarodtak egy dugóba az M7-esen. A képek máshol vannak Gergő blogjában talán.

    VálaszTörlés
  5. Ja, így már értem! :) Már kezdtem megijedni, hogy ennyire nem vagyok képben :S

    VálaszTörlés