2011. szeptember 15., csütörtök

Ember a gáton teljesítménytúra

Ezt a túrát azért választottam, mert egyszerűnek tűnt és úgy gondoltam ideális terep arra, hogy kipróbáljam mennyit tudok kényelmes tempóban futni. A terep szép sík így a szintekkel nincs gond és mégse olyan unalmas, mint a szigeten körözni. Na az volt az álom. :)

Érdekes, hogy a túrát már sokszor megrendezték mégse hallottam róla, hogy elvetemült emberek éjszaka a falu tövében bandukolnak már 20. alkalommal. Próbáltam okosan minél kevesebb cuccot magammal vinni, hiszen futni is akartam és szüleim óvó figyelmével szegélyezve úgy gondoltam, ha valami hiányzik, majd depóznak (ellátnak). Arról sajnos ők se tehettek, hogy egy kiadós izomlázzal indultam neki a túrának, amit egy csütörtöki kettlebell óra keretében szereztem. Különböző helyeken volt izomlázam ami csak a saját ostobaságomnak köszönhetek, de munkatársam már régóta nyúzott, hogy tartsak vele egy alkalommal. A túrán debütált új hátizsákom, amit mesterem és kedvenc futótársam ajánlott. (a táskával volt a legkevesebb gond)

Az első szakasz

1,9km vicc
Apuval megérkeztünk Csongrádra ami önmagában egy élmény, mert apu rengeteget tud mesélni szinte bármiről. A csongrádi vasútállomásról hatodikként rajtoltam és már most elmondom ez a mezőny közepe volt. Az első ellenőrző pont 1,8 km-re volt, ami szerintem szánalmasan kevés és értelmetlen. Nem is kezdtem el futni főleg annak tudatában, hogy a pontőr utánam indult el az rajthelyről. A ponton közölték, hogy negyedik vagyok és láttam is az első három túrázót.

A második szakasz

39km unalom
A szakasz elején elkezdtem kényelmesen kocogni 6:20-6:40-es tempóval. Megelőztem rövidesen kettő túratársat majd kicsit később az élen haladó lányt is aki kedvesen lelkesített amit viszonoztam. Kicsit bántam, hogy nem álltam le vele cseverészni, lehet többet ért volna a későbbiek ismeretében. :) A nap elég tisztességesen fűtött, de ennek ellenére kellemes hangulatban futottam. A táj nem volt túl változatos, egyik oldalon a Tisza másikon valami alföld. Sajnos miután átkeltem a közúti hídon a táj nem lett változatosabb csak "megtükrözték". 7 kili után elkezdett fájni a mellkasom az izzadás hatására kidörzsölődtem ezért inkább ráhagytam a futást. Kicsit sajnáltam, mert elég rövidre sikeredett, de úgy éreztem inkább óvatos leszek, mert messze még a vége.
A séta keservesen lassú volt a futást követően, minden megtett kilométer örökkévalóságig tartott. (10-11 perc) Mindszentnél kell kapnom vizet és apu is ott vár majd addig "csak" 21 kilit kell megtennem. Számításaim szerint 210 perc ami azért több mint három óra egy kegyetlenül ingerszegény útvonalon. Mivel kevesen indultunk és azt a kevés embert is megelőztem társaságom se akadt. Ekkor már bántam, hogy belehúztam az elején, de legalább zenét vihettem volna magammal.

Jobbra erdő balra alföld. Éljen!

Olykor feldobta a balra alföldet pár épület vagy állatok. 2 nyúl, 4 őz és 32 marha. Egyszer csak tekert szembe két kerékpáros kb. másfél óra múlva és hallottam, hogy mondja egyik a másiknak "kérdezzük meg". Azután meg is kérdezték: Ember a gáton? Mondom igen, erre gratuláltak, hogy tök jó meg király és ők is oda igyekeznek a kerékpáros részre. Tavaly csak odafelé teljesítették, de most vissza is ki akarták próbálni. Gratuláltam nekik főleg, mert én a töltést elnézve egyes szakaszokon nagyon nem tekertem volna annyira homokos vagy barázdált volt. A meleg nagyon kezdett elviselhetetlen lenni, elkezdtem egyre sűrűbben inni csecse ivótasakos hátizsákomból. :)


Ember a gáton nagyobb térképen való megjelenítése

Az ellenőrzőpontok egymástól 1,9 - 39 - 15 - 8,7 - 6,7 távolságban helyezték el. Az első rövid szakasz után van egy nagyon hosszú. Ez szerintem elég szerencsétlen felosztás.

A hosszú egyhangú menetelés alatt kitaláltam, hogy Mindszent elérése előtt kicsit újra futni fogok a 25. km megtétele után. Az elhatározásomban segített az, hogy legnagyobb meglepetésemre egyszer csak megelőztek! Ezt roppant módon sérelmeztem és már-már személyem elleni támadásnak véltem ennyi unalom után főleg, hogy bármi szó nélkül elment mellettem versenytársam. Persze gondoltam, hogy úgyse lehetek első, mert minden túrán előkerülnek a terepfutók, de mégis meglepett. Az idősebb úriember nevezzük Tamásnak a sétálást és a tempós futást váltogatva haladt előre. Gondoltam na akkor itt az ideje futni és a frissítésig hátralévő 5 kilit lefutom. Na meg legalább kicsit megszorongatom ellenfelem, hogy érezze a törődést. :)
Én konstans 6 perces tempókkal futottam, míg ő ha futott 5:40 körül tette ha gyalogolt akkor 8 perces tempóban haladt. Így pár km után beértem és üdvözöltem. Mindszent előtt még akadt pár szurkoló gyerek akik futottak velem egy szakaszon sőt még a kedvükért emeltem a tempón is. Kellemesen elbeszélgettem velük, majd hátra maradtak bevárni a kishúgukat aki nem tudott úgy futni. A frissítőponton nem igazán sikerült figyelmet kiérdemelnem, pedig elsőként úgy gondoltam kicsit azért észrevehetnének. Tamás kicsit lemaradt tőlem, mert átlagában lassabban haladt. Nagy volt a sürgés-forgás Mindszentnél, mert innen rajtoltak a rövidebb távon indulók és ők azért többen voltak. Végül csak szóba álltak velem és mondták, hogy jár nekem egy csoki. Én ez ellen tiltakoztam és kértem vizet, mert arra nagyobb szükségem volt. Ezt megtagadták tőlem, mert az a kerékpárosoknak van fenntartva. Hiába mutogattam a lapom, hogy itt ígértek vizet és a csoki kell a francnak az van nekem is csak hosszas győzködés után sikerült szereznem vizet.
Közbe beért Tamás is aki rutinosan elkerülte a frissítőt és egy kutat vett célba amit azonnal megrohantam én is és feltöltöttem fogyatkozó vízkészletem. Közben felhívtam édesapám aki mint utólag kiderült egy halászlé elfogyasztása után átment Mártélyra. Szóval itt nem sikerült a találkozás apuval. A gyerekekkel találkoztam még és őszinte csodálatuk közepette elmeséltem, hogy Csongrádról indultam és még jobban csodáltak mikor elmondtam, hogy Szegedre tartok.

Űjdonsült versenytársammal, Tamással indultam tovább és szóba elegyedtünk. Mint kiderült ő már nem először jár ezen a túrán és nem igazán van elragadtatva a szervezéstől, viszont mivel itt Szeged közelében nem sok túrát szerveznek ezzel kell beérni. Ez kicsit aggodalomra adott okot. Mondta, hogy ő saját maga megoldja meg a depózást ismerőse által aki Mártély előtt várja frissítéssel. Gondoltam akkor nekem is ezt kell tennem és mivel Mártélyig még van másfél óra így az elegendő idő arra, hogy apu szerezzen valamit enni. A tempó társamnak köszönhetően kicsit erősebb lett és 8 perces sétával valamint folyamatos beszélgetéssel gyorsan repültek a kilik. Rengeteg hasznos információval lettem gazdagabb a hosszú túrákat illetően melyekre ezen bejegyzésen belül kevés lenne a hely.
Tamás találkozott ismerősével és az ellenőrzőpontra egyedül érkeztem. Ismét első voltam ami persze csak látszólagos volt, mert Tamás fél órával később indult amit ledolgozott szinte nullára. Mártélynál pecsételés a ponton és kaptam egy almát valamint apu adott egy szőlőt amit még Csongrádon bugázott valami nőtől. Hát ez is több mint a semmi alapon gyorsan bezabáltam a gyümölcsöket és indultam tovább.

A harmadik szakasz

15km sötétben
Tamás eltűnt, mint az aranyóra! Kicsit meglepődtem, de haladtam tovább 10 perces tempóban. Fontolgattam a futást, mert azt vettem észre az valahogy kevésbé fájdalmas a lábaimnak. Volt 15 km a következő pontig ami már Algyő volt. Mondtam apunak, hogy addigra szerezzen nekem Magnéziumot és valami ennivalót, mert nagyon sovány az ellátás.
Nővéremmel beszéltem aki már egyszer hívott, de akkor még futottam ezért nem vettem fel a telefont. Mondtam nővéremnek, hogy 23 óra magasságában érek Algyőre és ezt adja át a többieknek. Nem akartam, hogy ott várjanak órákat, mert Mártélynál is éreztem, hogy apu nagyon türelmetlenkedett és fárasztó volt neki ott szobrozni.
(Persze nem tudom mit várt ez azért nem futóverseny.) Ekkor már kezdett sötétedni mivel elmúlt fél nyolc és egyre kellemesebb lett a klíma. A nap már korábban lement, de fél nyolcra kezdett el igazán sötétedni. Itt már elég sok kerékpárossal találkoztam akik folyamatosan előztek meg és felkapcsoltam a fejlámpát is, mert féltem, hogy valaki nem vesz észre.
A kerékpárosok nagy része igazán figyelmes volt és lelkesített legyen az amatőr vagy profi. Akadt azonban néhány igazán bunkó is aki majdnem elsodort vagy anyázott, mert ki kellett kerülnie. Ezen a szakaszon ismét elhatalmasodott rajtam az egyedüllét és nagyon fontolgattam, hogy Algyőnél abbahagyom az egészet. Fájt a lábam, ragadtam a kosztól és a gyümölcsöktől, semmire se vágytam jobban mint egy fürdőre és alvásra. A lábaim elnehezedtek és a talpamat is kezdtem érezni térdem szúrt. Ekkor kicsit elkezdtem újra futni, mert az korábban is olyan jól bejött, gondoltam hátha most is segít. Legalább a kilik gyorsabban pörögnek... A futás sajnos nem volt olyan lendületes ezért gyorsan ráhagytam. Közben beért Tamás így újra társaságban haladtam. Elmesélte, hogy kicsit megzuhant és 20 perces pihenőt iktatott be. Örültem, hogy újra van kihez beszélni és meséltem is neki aljas tervemről, hogy feladom Algyőnél. Ő próbált erről lebeszélni és mondta, hogy ezt nagyon meg fogom bánni. Mondtam neki, hogy értem én, de félek, hogy lesérülök és nagyon fájni fog másnap a lábam. Mondta, hogy arról már lekéstem, mert így is izomlázam lesz az a kevés már nem számítana. Szerinte egyébként azért embert próbáló ez a túra, mert nagyon egysíkú. A hegyi túrákon azért jó a változatosság, mert az ember lejtőn lendületet kap és a lábfeje is változatosabb terhelést kap. Míg itt teljesen azonos az igénybevétel 72 kilin át.
Egyszer csak hallottuk a főúton haladó autókat és már csak pár km választott el minket az algyői ellenőrzőponttól. Kerékpárosok nagy számban pihentek meg itt és kaptunk teát majd csetlés-botlás és bénázás keretében bejegyzést az ellenőrzőlapra is. Több mint 50 kili és bő 11 óra menetelés után elbúcsúztam Tamástól és szüleim összeszedtek, majd hazamentem. Otthon levakartam magamról a centi vastag retket és kajáltam egy tisztességeset.

Kicsit bánt, hogy nem teljesítettem a túrát, de rengeteg tapasztalattal lettem gazdagabb főleg Tamásnak köszönhetően. Azért a rutin nagyon sokat számít amit máshol kamatoztatni tudok.

Lehet osztani, hogy feladós köcsög vagyok.... :D

9 megjegyzés:

  1. Nagyon jó leírás! Az elszomorító, hogy könyörögnöd kellett a vízért, felháborodtam! Jó, hogy akadt társad, mert ezt egyedül végigcsinálni borzalmas lehet. És így is király vagy!!
    Simone Lewis

    VálaszTörlés
  2. Ezek szerint sikerült végigolvasni! Hosszú lett, pedig többször szerkesztettem át és rengeteg dolgot kivágtam. :) Pl. az ásványi sókat, lúgosító gyümölcsöket, vízutánpótlást, kompressziós zoknit és cipős dolgokat. :D

    VálaszTörlés
  3. Gratulálok a több mint 50 kilihez, az sem rövid táv! Pláne, hogy ilyen mostoha körülmények között kellett teljesítened. Azt nem is értem, miért sajnálták tőled a vizet :S Meg az a lényeg, hogy nem ment el a kedved a túrázástól.

    A képek külön királyak :DD Csak egy délibáb hiányzik :)

    Csiripiszli12

    VálaszTörlés
  4. Szupi! Kedvet kaptam hozzá én is. Majd talán jövőre.
    Egyszer voltam egy "rákoskerti lemaradás" gyalogtúrán, Verőcéről Rákoskertre, az talán ilyesmi lehetett. Kb 3 napig nem is tudtam lábra állni utána. :)
    A képek nagyon viccesek, valóban egyhangú a táj. ;)

    GuloGulo

    VálaszTörlés
  5. A túrát a maga helyén kezelve élvezni is lehet, valószínű fejben is jobban neki kell készülni. :)

    A képet még Csongrád közelében készítettem, de kicsi trükkel bármely szakaszt lehet vele érzékeltetni. :)

    VálaszTörlés
  6. Wow, szép teljesítmény, feladással meg anélkül is. GRATULA!!
    Különben én eddig miért nem vettem észre ezt a blogot? Ha 2009 óta írod... Grr. Na mindegy, jobb későn mint soha, jó vicces írás, nem baj ha hosszú :) Jövök máskor is.

    VálaszTörlés
  7. Elég ritkán írok, de most lehet ezt a hullámot meglovagolván ami futós körökben megy talán sikerül rendszeresen írni.

    Ez részben saját napló amit később fellapozhatok és részben élményeim megosztása személyekkel akik érdeklődnek felőlem. :P

    Nem szeretnék blogger lenni és nem kívánok a népszerűség alá rendelni mindent.

    VálaszTörlés
  8. De szép ződ lett a blog :D
    Simone Lewis

    VálaszTörlés
  9. Tetszik az írásod, lehetett volna hosszabb is nyugodtan :-)

    Jövőre megpróbálod újra?
    Üdv,
    András

    VálaszTörlés